Csigák a kertben

A kertben találkoztam ezzel a két csigával. Nyugodtan megfigyelhettem őket, ügyet sem vetettek rám. El voltak foglalva egymással...Felmerülhet bennünk a kérdés, vajon melyik a hím, és melyik a nőstény. Olyan egyformák. (Mint két éticsiga...)

Nos, a csigák szaporodása elég érdekes, hiszen hímnős állatok. Ez azt jelenti, hogy minden egyed rendelkezik mind a hím-, mind a női ivarszervvel, és mindkét ivarsejt előállítására is képes. Szaporodáskor a két egyed kölcsönösen megtermékenyíti egymást, majd mindketten lerakják a petéiket.

Ez, a csigák igen lassú életmódját tekintve, rendkívül praktikus. Ha két éticsiga végre találkozik a szaporodási időszakban, bátran szaporodhatnak.Petéiket kicsi lyukakba helyezik a talajba, amelyeket azonnal betemetnek és elegyengetnek, ezért a csigafészkek nehezen észrevehetőek.

Bár kerttulajdonosként nem igazán örülök a csigák jelenlétének, az éti csiga Magyarországon védett állat. Léteznek kíméletes csigariasztó módszerek is , amelyekkel csökkenthető a kertben okozott kár.

A csigák általam ismert legnagyobb rajongója Faragó apuka a Szeleburdi család című magyar filmből.(A film 3.-4. percében látható egy érdekes előadás a csigákról, érdemes megnézni! :)

Két éticsiga találkozása

Tintahal az erdőben

Nagyrákoson az erdőben találtam ezt a furcsa lényt. Tintahalra hasonlít, de valójában gomba.

Neve: tintahalgomba (Clathrus archeri). A szömörcsögfélék családjába tartozik.

Alakja nem "klasszikus" kalapos gomba. A termőtest fiatalon szürkés színű, pergamenszerű burokkal körülzárt „boszorkánytojás”. Kezdetben a föld alatt fejlődik, majd a növekedés során a tojás kissé kiemelkedik a talajból. Idővel a külső burok felreped és 4-8, a csúcsán összenőtt vöröses színű kar emelkedik fel a tojásból. Később a szivacsos szerkezetű, rugalmas karok elválnak egymástól és a föld felé hajlanak. A karok kárminvörös színű belső felszínét foltokban feketés-zöldes, nyálkás anyag borítja, ez tartalmazza a spórákat.

A gombák többségénél a spórák a szél útján terjednek, azonban a szömörcsögfélék, így a tintahalgomba is kivételt képez, ugyanis ezeknél a fajoknál a rovarok terjesztik ezeket a parányi szaporítóképleteket. Az undorító dögszagot árasztó anyag odacsalogatja a legyeket és egyéb rovarokat, amelyek a testükre tapadt nyálkával a spórákat is továbbviszik és így segítik a gomba terjedését.

A tintahalgomba Ausztráliából indult el világkörüli útjára, s napjainkra már a legtöbb kontinenst meghódította. Európába a múlt században, az Első Világháború éveiben érkezett meg. Először Franciaországban találták meg és fokozatosan terjedt nyugatról kelet felé. Magyarországon nagy feltűnést keltett a gombászok körében, amikor a hatvanas években az ország nyugati részén megtalálták ezt az új, különleges gombafajt.  Az elmúlt években már  hazánk északkeleti részéről is jelezték előfordulását.

A tintahalgomba a jó csapadékellátottságú, kötött talajú lomb- és fenyőerdőket kedveli. Megjelenési ideje június és október közé tehető, bár természetjárásaink során meglehetősen ritkán találkozhatunk vele. Én már többször is találtam az Őrségben.

(Felhasznált irodalom: mikoszfera.hu)

Tintahalgomba

A szamóca klónozása

A kertünkben ültetett szamócák szépen megerősödtek és indákat növesztettek. Nyár végén érdemes az indák végén nőtt kis növénykéket legyökereztetni, levágni. Én is ezt tettem. Ahol túl sűrűn nőttek, néhány növénykét arrébb ültettem. Sikerült szépen "feldúsítani" a szamócaültetvényünket!

Közben elgondolkodtam, hogy most valójában hány egyed is van itt? Mert a szó szoros értelmében szaporodás (azaz ivaros szaporodás) nem történt. Egyszerűen levágtam az adott szamóca egyed hajtásának egy részét. Ez olyan, mintha egy ember karját levágva új ember jöhetne létre. Persze ez nem lehetséges (kivéve az oldalborda történetet Ádámnál...)

De bizonyos növényeknél, és néhány alacsonyabbrendű állatnál megszokott dolog az ivartalan szaporodás: ilyenkor egy egyedből, annak vegetatív sejtjeiből, jönnek létre új egyedek. Értelemszerűen az utódok génállománya 100%-ig megegyezik az "anyanövényével". Mintha klónozták volna.

Természetbúvár a kertben

Egy igazi természetbúvár számára egy "hétköznapi" kert is sok érdekességet tartogat. A kert növényei, az állatok, a talaj, az időjárás megfigyelésével fizikai, kémiai, biológiai ismereteinket gyarapíthatjuk.

Ahogyan ezt Gerald Durrell is vallja "Az amatőr természetbúvár" című könyvének előszavában:

"Egyik célunk az volt, hogy megmutassuk: nemcsak a trópusi erdők és más egzotikus tájak bővölködnek a természet csodáiban. A kíváncsi szem rájuk bukkan a kiskertben is. Egy természetbúvár számára egy veréb éppoly érdekes, mint egy paradicsommadár, egy szerény gyíkocska ugyanolyan lenyűgöző, mint egy krokodil, egy egér viselkedése nem kevésbé izgalmas, mint egy tigrisé. Azt is hangsúlyozni szeretném, hogy nem kell mindenféle drága felszerelés ahhoz, hogy az ember természetbúvár legyen...
Soha ne szégyelljük kimondani: nem tudom. Kevés mondat van a nyelvünkben, amely ennél gyümölcsözőbb volna. Ha beismerjük tudatlanságunkat, rájövünk, hogy a világ tele van emberekkel, akik abban lelik legnagyobb gyönyörűségüket, hogy taníthatnak minket. A vérbeli természetbúvár boldog, ha megoszthatja a tudását másokkal."

Gerald Durrell